Halihó!

Történt vala, hogy Csibész Dóci belevágott az éjszakába, riksáját szélsebes paripaként lovagolva, némi szőlő alapíú bio-üzemanyag bevitelével.
Vettem vagy 4 sört a sárgáktól, meg megittam az említett fehér bort, de nem akart hatni. Na meg két sört lepasszoltam egy négy fős utas társaságnak, akiket jó hosszan elvittem, miközben az egyik drága a vállaimat meg a nyakamat masszírozta hm.... :) nem nagyon akartam odaérni ;) az elején elég szkeptikusan állnak az idegenekhez, viszont ha egyszer bekerülsz a körön belülre, onnantól iszonyat barátságosak, bármit megosztanak veled, bármibe belemennek... elég fura, de mindenképpen egy jó hozzáállás.
Nagyon pörgött az este, gyakorlatilag enni meg bronzolni nem volt időm. Kb konstans volt utasom. Néha esküszöm jobban éreztem magam kint az utcán a random emberek között kvázi egyedül, néha az utasokkal iszogatva meg mulatozva, mint egy szűkös kocsma mélyén az órámat szerelve. A főutcán (ami állítólag a világ leghosszabb sétálló utcája) egy olyan srác zenélt (gitár+ének), hogy az kész...  lazán lesöpörné bármelyik műmájer pop sztárt. Olyan tiszta éneke volt, mintha cd-ről szólna. Még ha nem is gitározott akkor is bezengte kristály hangja az egész utcarészt, szórták neki rendesen a fémpénzt!

Sikerült egy Rital Faltoyano-ra emlékeztető svéd drágaságot összeszednem, nem volt nála pénz, de ahhoz túl intellektuálisnak tartottam hogy 5 perc ismeretség után más fizetési lehetőséget ajánljak fel neki. Viszont rendes volt, és elkérte a számomat, hogy majd másnap találkozzunk és akkor fizet. (így vagy úgy :)) Persze semmi nem lett belőle... pedíg írt is, még aznap este a hotel ágyában feküdve. De másnap elvesztettük egymást. Ez van, a pénz nem fáj, de azért belekóstoltam volna egy ígéretes svéd tejtermékbe. 

Sebaj, az este (ami már reggel volt) további része kárótolt. 3 elvetemült srácot vettem fel, mindenféle cél és megegyezés nélkül. Beültek, aztán menjünk. Az első autómata után hozzámvágtak egy 100ast, aztán némi cikázás után otthonuk felé vettük az irányt. Megkérdeztem, hogy mi a programjuk ha hazaértek. A válasz valami ilyesmi volt:

-tekerünk egy hatalmas joint-ot, majd betolunk néhány csík kokaint!

hmm... na mondom akkor ehhez a bulihoz tuti nem csatlakozom, pedig invitáltak rendesen. Aztán mikor a lakásukhoz értünk, megkérdezték hogy fizettek-e már, mondtam hogy ja, de azért a srác aki addig is fizetett, adott még egy 100ast, egy másik meg kiürítette az apróját, ami szintén volt vagy 100... na mondom az pofátlanság lenne, ha ezután nem mennék fel. Hatalmas lakás, fekete bőrfotel, mozivászon méretű plazmatv és olyan hangrendszer, amit még fényképen sem látni. '80 as években gyártott titánium membrános 160 W-os JBL ládák, és '60 as évekbeli NAC erősítő, közöttük pedig hüvejkujj vastagságú arany kábel, aminek métere 400E huf... Az egész hangrendszer olyan 3 milla... és az első pillanattól kezdve cimborájukként kezeltek. A sört szerintem csak megszokásból itták... Vagy 2-3 órát elhesszeltem náluk, közben nagyokat beszéltünk, meg is hívtak egy hétvégére valami vidéki villába partizni, de hát sajna hétvégenként ugye melózok... meg az egyik srác mondta, hogy körbekérdez meló ügyben, hátha van valami. (Csak zátójelben, mondta hogy ő 250 és 400 dkk (netto) között keres óránként, ami olyan 9 és 15E között van...) 
Igen, ez volt az aznap este WOW faktora!

Amúgy meg meló van amikor csak tudok, meg amikor muszáj. Ma a bárba megyek 10-re, úgyhogy búcsúzom is, Roskilde folytatás hamarosan!
 

Sziasztok!

Csak életjel, hogy rendben vagyok. Sokat melózom, amikor nem, akkor vagy alszom vagy eszem. Mióta haza jöttem a fesztiválról bulizni is csak éppen jutott kis idő, bár az inkább csak ivászat volt a beach-en! Igen, a tengerpart mostanában elég pöpec. Szőke topless lánykák, szaladgáló kutyák, istant, egyszer használatos barbecue (kis alufóliás, szénnel megtömött boltban kapható cucc) és a terjengő grillszag. Na meg a város közepén van egy hosszú partrész amit kineveztek strandnak, és az emberek ott hesszelnek ha dög meleg van és nincs jobb dolguk. A minap én is arrafelé vetemedtem megnézni a forgalmat (riksával) és hát muszáj volt beleugrani, annyira rohadás meleg volt.
A meló egyébként változó, rengeteg a lengyel idénymunkás, akik odabasznak a bicikli-taxi piacnak...
Szokásom sört venni a kínaiaktól (akik sörös dobozokat, meg üvegeket gyűjtenek), mert 5 koronáért árulják; tudom hogy valahol az utcán találták és nem a leghidegebb, de általában jól esik egy két kör után. Történt ez csütörtökön is, ahogy az meg van írva, aztán valami random utasnak odaadtam az utolsómat, mert szomjas volt szegény pára, és hát a vendégekért mindent. Persze lejattoltak rendesen, aztán visszamentem oda ahol felvettem őket (az utcám végén :)), és egy milf odaadott egy majdnem egész üveg sört, hogy fejezzem be mert Ő megy sminkelni. Aztán az üres üveget oda adtam egy éppen gyűjtögető kínainak, mire Ő annyira hálás volt, hogy kezembe nyomott egy a hidegtől gyöngyödző , bontatlan komlókonzervet! Nyamm. Hát így lett egy ajándék sörből majdnem kettő!

Egyébként az elképesztő milyen buxák riszálják magukat az utcán... félek hogy már hozzászoktam. Azért a homronjaim még sokszor produkálnak a már ismert lónyerítést, néha nem is sikerül magamban tartani... 
Így hogy a legtöbb cimbora elment, sajnos elég egyhangú az élet, de azért maradtak, meg mindig lesznek újak is.
Félelmetes, hogy mennyire az utolsó pillanatokban merült el a kapcsolatunk egy-egy személlyel. Itt volt egy fél év, és mi pont az utazása előtti napokban jövünk rá, hogy héjj, mi egész jól kijövünk, sőőt! Ez pontosan két személyt foglal magában. Egy görög istennőt  (Kristina) és egy amerikai szépséget (Sarah)!

 Na melyik melyik? 

Sarah-val az uccsó két estéjét végigbeszélgettünk (hajnal 5 ig). Nagyon nagy élmény volt, elég könnyen megnyíltunk egymásnak (minden perverz jelentés nélkül), és átbeszéltük a nagy K betűs élet dolgait. Remélem még mindkettőt látom valaha! Kristinára nagyobb ugyan az esély, de hát ki tudja merre, merre visz a végzet... :)
 

Sarah részt vett Roskildén a Naked-Race-en is, de erről majd később, avagy hamarosan!

KOMMENTELJETEK!!!!