Halihó!

Történt vala, hogy Csibész Dóci belevágott az éjszakába, riksáját szélsebes paripaként lovagolva, némi szőlő alapíú bio-üzemanyag bevitelével.
Vettem vagy 4 sört a sárgáktól, meg megittam az említett fehér bort, de nem akart hatni. Na meg két sört lepasszoltam egy négy fős utas társaságnak, akiket jó hosszan elvittem, miközben az egyik drága a vállaimat meg a nyakamat masszírozta hm.... :) nem nagyon akartam odaérni ;) az elején elég szkeptikusan állnak az idegenekhez, viszont ha egyszer bekerülsz a körön belülre, onnantól iszonyat barátságosak, bármit megosztanak veled, bármibe belemennek... elég fura, de mindenképpen egy jó hozzáállás.
Nagyon pörgött az este, gyakorlatilag enni meg bronzolni nem volt időm. Kb konstans volt utasom. Néha esküszöm jobban éreztem magam kint az utcán a random emberek között kvázi egyedül, néha az utasokkal iszogatva meg mulatozva, mint egy szűkös kocsma mélyén az órámat szerelve. A főutcán (ami állítólag a világ leghosszabb sétálló utcája) egy olyan srác zenélt (gitár+ének), hogy az kész...  lazán lesöpörné bármelyik műmájer pop sztárt. Olyan tiszta éneke volt, mintha cd-ről szólna. Még ha nem is gitározott akkor is bezengte kristály hangja az egész utcarészt, szórták neki rendesen a fémpénzt!

Sikerült egy Rital Faltoyano-ra emlékeztető svéd drágaságot összeszednem, nem volt nála pénz, de ahhoz túl intellektuálisnak tartottam hogy 5 perc ismeretség után más fizetési lehetőséget ajánljak fel neki. Viszont rendes volt, és elkérte a számomat, hogy majd másnap találkozzunk és akkor fizet. (így vagy úgy :)) Persze semmi nem lett belőle... pedíg írt is, még aznap este a hotel ágyában feküdve. De másnap elvesztettük egymást. Ez van, a pénz nem fáj, de azért belekóstoltam volna egy ígéretes svéd tejtermékbe. 

Sebaj, az este (ami már reggel volt) további része kárótolt. 3 elvetemült srácot vettem fel, mindenféle cél és megegyezés nélkül. Beültek, aztán menjünk. Az első autómata után hozzámvágtak egy 100ast, aztán némi cikázás után otthonuk felé vettük az irányt. Megkérdeztem, hogy mi a programjuk ha hazaértek. A válasz valami ilyesmi volt:

-tekerünk egy hatalmas joint-ot, majd betolunk néhány csík kokaint!

hmm... na mondom akkor ehhez a bulihoz tuti nem csatlakozom, pedig invitáltak rendesen. Aztán mikor a lakásukhoz értünk, megkérdezték hogy fizettek-e már, mondtam hogy ja, de azért a srác aki addig is fizetett, adott még egy 100ast, egy másik meg kiürítette az apróját, ami szintén volt vagy 100... na mondom az pofátlanság lenne, ha ezután nem mennék fel. Hatalmas lakás, fekete bőrfotel, mozivászon méretű plazmatv és olyan hangrendszer, amit még fényképen sem látni. '80 as években gyártott titánium membrános 160 W-os JBL ládák, és '60 as évekbeli NAC erősítő, közöttük pedig hüvejkujj vastagságú arany kábel, aminek métere 400E huf... Az egész hangrendszer olyan 3 milla... és az első pillanattól kezdve cimborájukként kezeltek. A sört szerintem csak megszokásból itták... Vagy 2-3 órát elhesszeltem náluk, közben nagyokat beszéltünk, meg is hívtak egy hétvégére valami vidéki villába partizni, de hát sajna hétvégenként ugye melózok... meg az egyik srác mondta, hogy körbekérdez meló ügyben, hátha van valami. (Csak zátójelben, mondta hogy ő 250 és 400 dkk (netto) között keres óránként, ami olyan 9 és 15E között van...) 
Igen, ez volt az aznap este WOW faktora!

Amúgy meg meló van amikor csak tudok, meg amikor muszáj. Ma a bárba megyek 10-re, úgyhogy búcsúzom is, Roskilde folytatás hamarosan!
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.