Először is otthon sokat gondolkodtam, hogy megírom az elmúlt félévem történéseit, mert hát voltak köztük olyan sztorik (többek között alkoholos befolyásoltság következtében), amiket nem hiszem hogy elsőre mindenki elhinne... Én magam is kételkedem néha a valóságukban.
"Jut eszembe a gondolat", legyen az a neve a blogomnak, hogy felesemigaz, ezzel kivéve magamat a leírtak hitelességének bizonyítása és annak egyéb nem kívánatos következményei alól, illetve rábízva a kedves olvasóra az olvasottak feldolgozásának módját!
Persze ettől még az oldal tartalma tükrözi majd a valóságot!

 Busszal, Koppenhágáig, Noormális? (nem)

Az úgy történt:
29-én reggel 9.15 kor indult a buszom a Népligettől, egy ilyen buszocskával.

Teljesen kényelmes volt, időben elindult, nyomták a filmeket/sorozatokat úgyhogy repült az idő. Délután 5-re Prágába értünk, ahol a wc-n (nem volt nála euró,így én fizettem a pisijét) lespanoltam egy palesztin sráccal, aki Osloba ment. Ő segített a csomagjaimmal, mert volt 3 nagy pakkom.
18:00 kor indulás tova, kajcsi nagy alvás majd hamar német földre léptünk. A hó szakdt rendületlenül, de a sofőr tolta neki rendesen. Hajnal 4 kor kompra szálltunk, ahol vettem is gyorsan egy üveg GIN-t a free shopban, majd fél 8 ra Koppenhágába értünk (vagy ahogy a helyiek mondanák: Kobenhavn, kiejtve Kőbönháun). B.Zoltán (később: Zoli) cimborám (békéscsabai) fogadott a kutyaszarkeményítő hidegben. A kezem annyira lefagyott míg a taxihoz értünk, hogy ihajj... rendesen fájt amikor itthon kiengedett. A srác egyébként Phd-zik ugyanazon egyetemen mint én (KU, avagy University of Copenhagen), elektronmikroszkópokkal fényképezget. Hála neki, nem tök idegenként jutottam el ide és van kitől segítséget/tanácsot kérni. Jelenleg a nappalijukban dekkolok, amíg nem találok valami értelmes pecót (erről majd később). 

A szombat délután kb elment az evés-alvás szükségletkielégítő programmal, este meg elmentünk egy StudenterHuset nevű helyre, ahol Zoli éjféltől csaposként melózott, de volt idő előtte betolni pár sörikét. Bemutatott egy iszonyat kedves kanadai barátnőjének, akinek mellesleg kiváló ülőkéje van. Próbáltam követni hogy mit mond, de így elsőre, ezzel az akcentussal eléggé sokkolt az a tömény információzuhatag, amit hirtelen közvetlenségében rám zúdított. Nem is maradtam sokáig, éjfél fele haza indultam, csak hát ugye elsőre, sötétben visszatalálni nem volt olyan fain, kolbászoltam is egy ideig mire megleltem otthonomat ebben az utcában:

És ebben a házban: (igen, ezek googleról górt képek, mert sajna a fényképezőm elemeit még nem kerítettem elő)

Ezzel búcsúzom is erre a bejegyzésre, aztán szép lassan majd kiírom magamból amit lehet.

Elöljáróban annyit, hogy amint látjátok, próbálok képeket, videókat, linkeket rakosgatni, (ezt ki-ki kedve szerint és mélységűen használja majd) hogy kereken lássátok, mit is csinál csibész Dóci Dániában.
(aztaz alliteráló'rvamindenit)

 "A hejesírási hibákért nem vállalok felelősséget"

 Kedves olvasóim (későbbi rajongóim)!

Bizonyára tudjátok, hogy én is csatlakoztam az Erasmus partnerprogramhoz, aminek keretében Koppenhágát céloztam meg. Arról hogy pontosan miért, hamarosan írok, ez most itt inkább egy bevezetőcske kellene hogy legyen.

Eccó mint száz, megérkeztem, itt vagyok, van hol aludnom (még) és kurva hideg van...